egy kis slc változtatás itt-ott

BASED.md

@@ -1325,27 +1325,27 @@ Ezt valahogy talán jó lenne támogatni, de lehet hogy felesleges. Ezzel nem cs
 hanem jelenleg ahol tart a végrehajtás, azt a programszöveget tudnánk módosítani. A fordításhoz szerintem ez
 nem kifejezetten ad plusz funkcionalitást, de az interpreterként működéshez viszont igen...
 
+FONTOS: Itt (state-machine) a body-ban nem lehet #insert-esen deklarált szó, mert 
+
 Ennek megfelelően valami hasonló lehetne:
 
-    #: DECLARE_MIN_MAX_INT
+    #inserts: DECLARE_MIN_MAX_INT
-        #inserts {
+        #: MIN_INT        // HIBÁS: Ezt nem lehet, insertálni deklarációt nem fog menni...
-            #: MIN_INT        // HIBÁS: Ezt nem lehet, insertálni deklarációt nem fog menni...
+            #IF(#LT) {
-                #IF(#LT) {
+                #DROP
-                    #DROP
+            } [
-                } [
+                #SWAP
-                    #SWAP
+                #DROP
-                    #DROP
+            ]
-                ]
+        #
-            #
+        #: MAX_INT        // HIBÁS: Ezt nem lehet, insertálni deklarációt nem fog menni...
-            #: MAX_INT        // HIBÁS: Ezt nem lehet, insertálni deklarációt nem fog menni...
+            #IF(#GT) {
-                #IF(#GT) {
+                #DROP
-                    #DROP
+            } [
-                } [
+                #SWAP
-                    #SWAP
+                #DROP
-                    #DROP
+            ]
-                ]
+        #
-            #
-        }
     #
 
 Megj.:
@@ -1359,25 +1359,16 @@ nyers programszöveg - itt az olvasó fej már ugyebár beolvasta a `DECLARE_MIN
 és olyan eredményt kapunk, mintha az adott dolgokat titkon oda gépelte volna valaki, szóval amint kész ezen szó
 futtatása, a rendszer a #: deklarációs szót fogja az inputján látni. Ezzel az input kiegészítésre került!
 
-A #inserts-hez tartozhatnak paraméterek:
+A #inserts-hez jó lenne, ha tartozhatnának paraméterek:
 
     42 21 #inserts (N K) { #push($N) #writechar #push($K) #push(2) #imul #writechar }
 
 Természetesen ez sokkal érdekesebb, ha nem így magában áll, hanem szó deklarációban, de a lényeg,
 hogy a zárójelek között felsorolhatok dolgokat, ami a stack-ről értéket kap. A $$ a $ escape-elése csupán...
 
-Természetesen itt kellhet típust adni:
+Talán itt kellhet típust adni:
 
-    'some text word' 21 #inserts (word(W) float(F)) { .... }
+    'some_text_word' 21 #inserts (word(W) float(F)) { .... }
-
-Az inserts továbbá rendelkezhet output átirányítós paraméterrel:
-
-    #inserts [0] { ... }
-
-^^Ez például a 0.-dik kimenetre / pipe-ra ír, szerintem erre külön kéne saját szó:
-
-    #outputs { ... }
-    42 21 #errors (N K) { ... }
 
 Az insert-hez szükséges:
 
@@ -1514,7 +1505,7 @@ Ebből legyen - útána meg már elvileg nem olyan nehéz:
         EXITWHEN(a == 42)
     }
 
-## A makró nyelven a FORTH-szerű szavaknak változói / adattagjai is lehetnek (nem csak kódja)!
+## VÁLTOZÓK: A makró nyelven a FORTH-szerű szavaknak változói / adattagjai is lehetnek (nem csak kódja)!
 
 - a szóhoz tartozó  olvasása a stack-re tehát csak a neve, illetve a kukacos neve
 - írása meg a zárójelbe tett dolgot írja bele - kivéve hogy ha ott "pont" áll akkor a stack tetejét írja bele és csőváz
@@ -1695,18 +1686,45 @@ Megj.: Bár van fájl kezelés, de szerintem alapvetően inkább a pass leíró
 
 Talán valami ilyesmi:
 
-    #passes(pass1 #both(pass2a pass2b) pass3 pass4) {
+    #passes(pass1 #both(#both(pass2a pass2b) pass3) pass4) {
-        #pipe(pass1[0] pass2a[0])
+        // Default legyen stdout->stdin pipe? Az egymás utáni pass-ok közt szerintem - amúgy manuálisan írható így le:
-        #pipe(pass1[1] pass2b[0])
+        #pipe(pass1[stdout] pass2a[stdin])
-        #pipe(pass2a[0] pass3[0])
+        #pipe(pass1[stderr] pass2b[stdin])
-        #pipe(pass3[0] pass4[0])
+        #pipe(pass2a[stdout] pass3[stdin])
-        #pipe(pass2b[0] pass4[0])
+        #pipe(pass3[stdout] pass4[stdin])
-    }
+        #pipe(pass2b[stdout] pass4[stdin])
+    } // stdin, stdout és stderr mellett ott szerepelhet "név" is! Ebben lehet "kiterjesztés" is, tehát fájlra / pipe-ra fordul!
+    // A pipe sorrend majdnem mindegy, de "törekedjünk" a "jó" sorrendre, mert nem hash, hanem tömb keresős ábrázolás lesz?
 
 Ezzel a megadott lépéseket futtatjuk az input fájlon úgy, hogy az adott standard output/error (és egyéb max 8)
 kimeneteiket a pipe-ok segítségével gráfosan kötjük össze. Természetesen csak DAG lehet az a gráf, különben
 sose fog lefutni a történet majd - erre gondolom nem árt majd valami check is.
 
+Alternatíva(jobban tetszik):
+
+    #passes(
+        lexer
+        stop_if_error(stdout){}
+        parse_blocks{imports.tmp types.tmp vars.tmp funcs.tmp components.tmp}
+        handle_imports(imports.tmp){names.tmp}
+        handle_types(types.tmp)
+        handle_vars(vars.tmp){names.tmp}
+        #parallel(
+            handle_names(names.tmp){names_bytecodes.tmp}
+            handle_funcs(funcs.tmp){funcs_bytecodes.tmp}
+            handle_components(components.tmp){component_bytecodes.tmp}
+        )
+        write_asm(names_bytecodes.tmp funcs_bytecodes.tmp component_bytecodes.tmp){out.asm}
+        assemble()
+    )
+
+Mit jelent ez?
+
+* A pass inputja (..) közötti, az outputja {..}. A neve egy "szó" (ami már "fentebb" definiált kell legyen, vagy include-olt)
+* Ez a szó független stack-ekkel fut: Vagy van nekik sajátjuk (valódi párhuzamosság), vagy szekvenciális és törlődik a stack...
+* 
+
+
 Ez igazából "meta-nyelvi elem" is lett így, hiszen a pass-ok és a both esetén is a paraméterek másolatokat
 fognak csak kapni a stack-jeikből és azok "párhuzamosan" futnak, amennyiben ez lehetséges. Ha nem lehet, akkor
 természetesen sorban futnak le, balról-jobbra kiértékeléssel. Mindazt amit művelnek a kimeneteiken, egymásba
@@ -1753,10 +1771,10 @@ Flag-ek:
     1. offset_top
     2. offset_top
     3. offset_top
-    4. offset_top
+    4. DEF_TYPE0: definíciós típus első bitje
-    5. offset_top
+    5. DEF_TYPE1: 00: reguláris szó, 01: insertálóként definiált szó
     6. TYPE0: a típus első bitje
-    7. TYPE1: a típus második bitje (00 - szöveg és futtatatlan, 01 - szöveg és futtatott, 11 - THREADED és futtatott
+    7. TYPE1: a típus második bitje (00 - szöveg és futtatatlan, 01 - szöveg és futtatott, 10 - THREADED, 11 - internal (C ptr)
 
 EDIT:
 
@@ -1813,10 +1831,10 @@ Szerintem ezeket inline-olható, function pointerré kéne "elkódolnom", akár
 
 * Engine kódja
 * Callstack - előre adott méret (pl. parancssori paraméter, vagy embeddednél beállított)
-* Insert-stack - az input "nyelének" kiegészítésére egy char elemekből álló stack
 * Adatstack, a műveleteivel - előre adott méret (pl. parancssori paraméter, vagy embeddednél beállított)
-* Szimbólumtáblára MAP adatstruktúra (pl. kismap - név alapú lookupra + változó tároláshoz is [key alapján tudható melyik!])
+* Insert-stack - az input "nyelének" kiegészítésére egy char elemekből álló stack
 * Session storage - egy charakter vektorhoz hasonló, de csak állandóan növő storage + session reset rá.
+* Szimbólumtáblára MAP adatstruktúra (pl. kismap - név alapú lookupra + változó tároláshoz is [key alapján tudható melyik!])
 * IO accessor (fájlműveletek, pipe-ok stb.)
 
 Megj.: